A legnagyobb hazai irodaszékgyártó

A valutaháború és következményei

2015 május 5, kedd
Írta: Antares Hungary

A 2008-ban kezdődött gazdasági válság– amely mára globális rendszerválsággá érett – egyik fontos aspektusára, a valuták háborújára szeretném felhívni a figyelmet.

Kezdetben csupán rövid lefutású hitel- és pénzügyi válságnak vélték a 2008 őszén elindult folyamatokat. Azonban a bankok csődhelyzete miatt leálló hitelezés a fogyasztás azonnali visszaesését hozta magával, és egy negatív spirálba került a reálgazdaság: a vállalatok eladásai zuhantak, emiatt elbocsátásokra kényszerültek,onnan növekvő munkanélküliség, csökkenő adó bevétel, stb. származott.

valutahaboruA kormányok és jegybankok a nyugati világban pénznyomtatással gondolták megoldani a helyzetet, hogy ezzel a többlet pénzzel élénkítsék majd a gazdaságot. Azonban ez a pénzbőség nem ért el a reálgazdaságba, hanem a pénzügyi szférában maradt és ez okozza azt a skizofrén helyzetet, hogy a tőzsdék újra szárnyalnak, korábbi rekordokat döntenek meg, miközben  a GDP, a fogyasztás, a vállalatok kibocsátása visszaesik.

A pénznyomtatásnak ugyanakkor adódott egy másik fontos következménye is: a japán, az angol és főleg az amerikai valuta fokozatos  értékvesztése más országok  pénzéhez képest. Ezzel a szándékos leértékeléssel a  az exportot kívánták elősegíteni,  hogy versenyképesebbé váljon a termékük, és azáltal a saját iparuk, a világ többi nemzetének iparához képest.

Már 2010-ben, elsőként a brazil pénzügyminiszter jelentett ki, hogy a Fed-nek(USA jegybank) a QE politikája megindította a „valutaháborút”. Ezalatt azt értette, hogy a Fed arra késztetett szinte minden országot, hogy megpróbálják gyengíteni a saját valutájukat, az export növelése érdekében. Amiatt volt dühös a brazil politikus, mert szerinte ez a lépés vészesen felerősítheti az inflációt az olyan feltörekvő piacokon, mint Brazília és destabilizálhatja az árfolyamokat.

Igaz, korábban, még a válság kitörése előtt, Kína tartotta mesterségesen alacsonyan a valutáját, majd rögzítette a Jüan árfolyamát. Emiatt sok kritikát is kapott az USA-tól és a többi kereskedelmi partnerétől, azonban az USA is ezt az eszközt vetette be 2009-től.

A feltörekvő, fejlődő országok (mint Brazília, Törökország, India, Indonézia, stb.) felvették a kesztyűt, és szintén elkezdték gyengíteni a valutájukat.

Ebből a folyamatból szinte csak az Eurozóna és Svájc maradt ki, a német befolyás miatt (akik ahogyan egykor az erős márkához, úgy most az erős Euróhoz ragaszkodtak).

Néhány év elteltével, immár a 2014 év eleji események után láthatjuk e politika negatív következményeit. A szándékolt gyengítés sok fejlődő országban kicsúszott a kontroll alól, és olyan nagymértékű leértékelést okozott, ami már magas inflációt gerjesztve a lakosság megélhetését veszélyezteti. Emiatt kamatemelésre kényszerültek a jegybankok, tovább növelve így a nemzeti adósságterheket. Mivel előbb-utóbb minden ország kénytelen csatlakozni a valutaháborúhoz, egy-egy ország csak átmeneti előnyre tehet szert a többiekhez képest. És amint Japán példája mutatja, aki a legagresszívabb a Yen gyengítésével, nekik is csak rövid ideig  hozott gazdasági növekedést, utána pedig a bajokat súlyosbította. Végső soron így mindenhol a lakosság munkaereje, munkabére értékelődik le.

Milyen közvetlenebb következményekkel jár mindez akár ránk nézve, Magyarországon, és a bútor ágazatban?

A pénzbőség bár még hivatalosan kimutatott inflációt nem okozott a világban, ugyanakkor a fontos ipari nyersanyagok és energiahordozók árának folyamatos növekedéséhez vezetett. Hiába stagnál az iparcikkek iránti kereslet, ennek ellenére  az acél és a kőolaj (vegyipari termékek)  ára növekszik, mint ahogyan a szállítások  költsége is. Ez minden iparcikk, így többek között az irodaszékek és alkatrészeik árának növekedését is magával hozta. Ráadásul ezek az árak amerikai Dollárban és Euróban emelkedtek. És a Forint is évről-évre kb. 3%-kal gyengül.

Ez utóbbinak ugyanaz a háttere, mint föntebb említettük: a magyar gazdaságpolitika  is az export bővülését szorgalmazza, ami legkönnyebben a fizetőeszközünk gyengítésén érhető el. (Miután megoldást találnak a deviza hitelesek problémáira, várhatóan tovább hagyják gyengülni a Forintot, amit a rekord alacsony kamat is elősegít.)

Így Magyarország is bekapcsolódott a valutaháborúba, hogy megőrizze az export-képességét, illetve gazdasága versenypozícióját a nemzetközi versenyben. Azonban a gyengébb Forint automatikusan az importált termékek Forintban kifejezett árának folyamatos növekedését fogja okozni.

Zárszóként: csak remélhetjük, hogy a nemzetek közötti valutaháború megmarad ezen a szinten, és nem jut eszébe senkinek, hogy a gazdasági háborút hidegháborúvá, vagy netán igazi háborúvá hagyja elfajulni, mint arra a közelmúlt ukrajnai eseményei is figyelmeztetnek.

írta: Olajos Tibor

< Vissza a tudástárhoz
Ugrás a tetejére
©2017 Antares Hungary